Olyan világban élünk, amelyben van egy fizikai testünk, annak vannak határai, körbevesz bennünket egy fizikai világ, amelyben olyan törvényszerűségek működnek, amelyet sokszor korlátnak élünk meg. Egy korlát adhat biztonságot, nyújthat támaszt, és válhat akadállyá is. Éppen ezért fontos pontosan érzékelnünk önmagunkat és a külvilágot, azt a "helyet", ahol tartunk. Ha túl korán szakadsz el a korlátoktól, elvész a biztonság és nagyot sérülhetsz. Ha pedig túl sokáig ragaszkodsz a korlátokból adódó biztonsághoz, elvész az idő, amit saját életed áramlásában tölthetsz.

Kezdő csikung gyakorlóként fontos, hogy az apró részletekre odafigyelve gyakorolj, mert ez adja számodra azt a biztonságot, amelyben fejlődni tudsz. Egy növény  is jobban fejlődik, ha előbb kisebb cserépbe ülteted, figyelsz a kiemelkedően jó minőségű földre, a megfelelő tápanyagpótlásra, vízre. Majd átülteted nagyobba, és csak amikor  kellően megerősödött, akkor ülteted majd ki, még mindig odafigyelve a tápanyagra, a vízre. A gyermekek esetében is elengedhetetlenül fontosak a korlátok, bármekkora is a szabadságvágy bennük. A korlátok megtapasztalása nélkül elvész a biztonságérzetük, zavarodottá és bizonytalanná válnak.

A korlátok azonban a fejlődési folyamatban egyre kijjebb kerülnek, növelve a szabad teret akkorára, amekkorával a gyermek már felelősséggel bánni tud. A csikung esetében is erről van szó. Ha nem teszed le stabilan az alapokat, mert azonnal a teljes szabadságot vágyod, pont azt a fejlődési folyamatot szalasztod el, ami képes megtanítani arra, hogy bánni tudj a növekvő szabadsággal. Így van ez minden felelősséget jelentő hivatás esetén is. A sebészorvosok sem azonnal állnak neki embereket műteni. Egy építész is sok évig tanul, mire megtervezi az első, valóban megépülő házát.

És még egy nagyon fontos dolog: a szabadságodnak sosem a külső korlátok szabnak határt. Hiába keresed kívül  a szabadságot, ha belül nem találod. A kötött formák ezt a belső szabadságot segítenek felfedezni, hogy mire kívül is élni kezded, már bánni is tudj vele.