9 éves voltam, amikor rátaláltam Yesudian Sport és Jóga c. könyvére. Fura, kihívást jelentő testhelyzeteket láttam egy indiai emberrel és egy nővel, amiket próbáltam utánozni. A testhelyzetek gyakorlását nagyjából egy év múlva abbahagytam, de az megragadt bennem: "A legnagyobb baj: Nem tudunk lélekzeni!" Elkezdtem figyelni a légzésemet és áttanítottam a testem a hasi légzésre. Saját mozdulatsorokat találtam ki, miközben figyeltem a légzésemet és hogy mi történik bennem. Apránként megtanultam lélegezni.
16 éves voltam, amikor egy osztálytársam behozott egy derékszögbe hajlított fémpálcát (ma lengyel pálcaként ismerjük és leginkább a földsugárzás mérésben használatos), ami megmozdult a kezemben. Nem hittem az ilyesmiben, de tudtam, hogy magamat nem verem át. Akkor vált bizonyossá számomra, hogy kell legyen valami, ami túlmutat a fizikai testünk határain.
19 évesen elköltöztem otthonról, ami több szempontból is fordulópontot jelentett az életemben. Érkezett az életembe egy férfi, aki közel 7 évig volt a társam és vele jött egy édes 3 éves kislány is. Különféle szerepeket kezdtem élni: reklámgrafikus lettem, időnként pótmami voltam, máskor barátnő, feleség és munkatárs. Nem foglalkoztam semmiféle spirituális vagy ezoterikus dologgal ebben az időszakban. Alig voltam 20 éves, amikor megálmodtam édesapám halálát. Édesapám 3 hónap múlva meghalt. Kétségbe estem és összezavarodtam, tele voltam haraggal az élet felé. Mindeközben további különös álmok jöttek, amelyek megtörténtek. Nehezen dolgoztam fel mindezeket, közben házasságom tönkrement, elveszítettem mindent, ami akkor számított: a szerelmet, a társat, az anyagi biztonságot, az otthont, az önbecsülésemet, az emberekbe vetett bizalmat... valamiféle isteni gondviselésbe vetett hitet... elvesztettem önmagamat. Akkora fájdalom volt az élet, hogy nem akartam tovább élni. De ebben a szenvedésben is történtek olyan élmények, amelyek messze túlmutataka fizikai létem korlátain. Ezek az élmények indítottak el újra az élet felé.
Ma már ajándéknak tekintem a múltam minden fordulatát.
A Ningcsing Csikung saját fejlődésem megnyilvánulása. Alapját képezi mindaz a tudás, amelyet összegyűjtöttem életem során.
Létrejöttében része van:
Mindezek együtt vezettek el belső csendemig. A Ningcsing Csikung ebből a csendből született és fejlődik folyamatosan.